Amim van...

„Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!” (Theodore Roosevelt)

Elhunyt Dargay Attila

2009. október 24. 00:14 - *Rózsa*

Életének 83. évében, 2009. október 20-án, kedden elhunyt Dargay Attila, a magyar anumáció egyik legnagyobb alakja, a Vuk, A nagy ho-ho-ho-horgász, a Pom-Pom, a Lúdas Matyi, a Szaffi, Az erdő kapitánya és még sok más kedves rajzfilm szülőatyja. A Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művészt a Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.

Tovább
Szólj hozzá!

Nőszerep az antik görögöknél

2009. október 18. 16:34 - *Rózsa*

Arisztophanész: Lysistrate

  – féléves dolgozat teatrológián, 2009 –

 

I. A szerzőről
 
Arisztophanész athéni görög költő, drámaíró, körülbelül Kr. e. 450–385 között élt. Bár az antik komédiaköltészet legnagyobb alakja, életéről mégis alig van biztos adatunk. Első, ránk töredékekben maradt komédiáját, Lakomázókat 23 éves korában mutatták be, a következő évben bemutatott Babilóniaiak pedig már első díjat nyert a drámaversenyen. A darabbal magára vonta az athéni vezető, Kreón haragját, aki a nép ellen elkövetett vétség vádjával bíróság elé állíttatta. A per kimenetelét nem tudjuk, de Arisztophanész Kreónt annak haláláig (Kr. e. 422) továbbra is a legélesebben támadta.
Legkorábbi ránk maradt műve Az akharnabéliek. Leghíresebb komédiája a Lysistrate,amelyben a nők, Spártaiak és athéniak egyaránt addig nem engedik magukhoz férjeiket, amíg azok békét nem kötnek egymással. Legnagyobb ókori sikerét Békák című darabbal aratta, cselekménye: Euripidész és Szophoklész halálával elárvul a tragédia színpada, s Dionüszosz isten leszáll az alvilágba, hogy a régi vagy az új művészet nagy képviselőjét, Aiszkhüloszt vagy Euripidészt visszahozza.[1]
Stílusára jellemző az a mondat, amivel Hegedüs Géza kezdi Arisztophanész életének és munkásságának ismertetését: „Az ókor óta úgy mesélik, hogy I. Dionüsziosz, Szürakuszai tirannusa a nála vendégeskedő nagy filozófustól, Platóntól megkérdezte, hogy milyenek az athéni emberek, a mindenkinél bölcsebb vendég Arisztophanész komédiáinak gyűjteményét adta a kezébe ezekkel a szavakkal: »Olvassa el, ilyenek.«”[2]
Tovább
Szólj hozzá!

Szent István Intelmei

2009. október 11. 11:31 - *Rózsa*

Szent István király Intelmei

(szemináriumi dolgozat, elsőév, 2005.)

 

 

 

I. Bevezető
 
1. Témaválasztás
Sokat töprengtem rajta, hogy mit válasszak az irodalomtörténet szemináriumi dolgozat témájának, mígnem eszembe ötlött Szent István királyunk Intelmei Imre herceghez. Be kell vallanom, a középkori irodalmat kevéssé ismerem, hisz az iskolában nemigen tanították, de az Intelmek általános iskolás korom óta érdekelt, vonzott valami miatt. Ez a vonzalom mindmáig megmaradt, s most lehetőségem adódott behatóbban foglalkozni vele. Sajnos a szöveget nem volt módomban latinul olvasni, így csupán a magyar fordítással dolgozhattam, ami, meglehet, néhol árnyalatnyi különbségekkel eltér az eredetitől.
 
2. Intelmek – parainesis (általános műfaji behatárolás)
Az Irodalmi fogalomtár szerint a parainesis a legrégebbi időkből származó epikai műfaj, melynek első emléke a mezopotámiai Parasztnaptár. Maga az elnevezés „a görög ’intés’ szóból származik, olyan levelet, beszédet, végrendeletet jelent, amely egy megnevezett személyhez szóló, életvitelére vonatkozó tanácsokat, intelmeket tartalmaz”[1]. Az intelmek szerzőjének célja, hogy az életében megszerzett tapasztalatokat és szellemi kincseket áthagyományozza valakinek.
Az intelem tanítás, ugyanakkor a gyakorlatban gyakran a királytükör műfajába sorolható (erre a későbbiekben még pár szó erejéig kitérek). Retorikája felszólító mód, szerkezeti megformáltsága a tétel – érvelés – lezárás elvet követi.
Az európai irodalomban a műfaj első képviselője Szókratész, nemzeti irodalmunkban Szent István királyt tartjuk az első Intelmek könyve szerzőjének, melyet fiához, Szent Imre herceghez írt[2], s mely egyszerre tartalmazza az apa fiához intézett tanácsait és a király utódához szóló parancsolatait.
Tovább
Szólj hozzá!

Umberto Eco: A tökéletes nyelv keresése az európai kultúrában

2009. október 04. 19:25 - *Rózsa*

 

Umberto Eco:
A tökéletes nyelv keresése
az európai kultúrában
– féléves dolgozat, 2008., negyedév –
 
Umberto Eco könyve az Európa épül sorozat részeként jelent meg, és olyan témával foglalkozik, amely nagyon régóta foglalkoztatta a tudós emberiséget: a tökéletes, közös ősnyelvvel. A szerző felsorakoztatja művében a különböző nézeteket és elméleteket és ezek alapjait adó szövegeket a Bibliától, az első értelmezőktől egészen a nemzetközi segédnyelvekig, az eszperantóig.
Tovább
Szólj hozzá!

Ötvös Csöpi elment

2009. szeptember 29. 11:11 - *Rózsa*

 Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

  

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

 

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása