Magister Martinus: Epitáfium

Ich leb und ich waiß nit, wie lang
Ich stirb und waiß nit wann
Ich far und waiß nit, wahin
Mich wundert, daß ich froelich bin.

Élek, s hogy meddig nem tudom,
meghalok, bár nem akarom,
megyek, s egész utam titok:
csoda, hogy jókedvű vagyok!

(1498; ford. Szabó Lőrinc)

 Sok mániám közül az egyik, hogy szeretem az idézeteket. Főleg, és talán kizárólagosan azokat, amik számomra személyesen is mondanak valamit, vagy, mert tökéletesen találnak rám, vagy éppen ellenkezőleg, mert egyáltalán nem, de jó lenne aszerint élni. De szerintem ezzel más is így van. Ezen az oldalon a kedvenc, kedvencebb és legkedvencebb idézeteimet gyűjtöm össze, mindenféle különösebb rendezési elv nélkül, egyszerűen csak ahogy eszembe jutnak, vagy ahogy találkozom velük. Nem törekszem mennyiségre, teljességre meg pláne, inkább valamiféle minőségre. Legalább is saját értékrendem szerint.

Gyerekkoromtól fogva rettenetesen szeretek hinni, épp ezért nagyon gyanakvó vagyok. Nagyon nehezen, valóban nagyon nehezen hiszek; látszólag persze könnyen, mert nem szeretem meggyanúsítani az embereket, s amíg be nem csapnak, addig hiszek. (Ruttkai Éva)

Hiszek magamban és hiszek a Természetfölöttiben. Hiszek a szavak termékenyítő erejében, hiszek a Művészetben, a Gondolatban és a Szépben. (...) Gyűlölöm az Élet ellenségeit. (Latinovits Zoltán)

Élni annyit tesz, mint mindig-mindig ismerkedni, új hangokat hallani, új neveket megjegyezni, új emberi arcokat eltenni. (Krúdy Gyula)

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetelen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik. (Ismeretlen)

Az egyetlen mód arra, hogy helyes döntést hozzunk, az, ha tudjuk melyik a hibás döntés. Azaz meg kell vizsgálni a másik utat, félelem és gyávaság nélkül, s azután dönteni. (Paulo Coelho)

... soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz. (Márai Sándor)

A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga. (Wass Albert)

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan. (Gárdonyi Géza)

Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést. (Benjamin Disraeli)

Megtanulták szabadon szeretni egymást, és tudták, hogy semmilyen más kapcsolat nem lehet ilyen jó - és talán ez volt az egyetlen oka, hogy szerették egymást, mert tudták, hogy nincs szükségük egymásra. (Paulo Coelho)

Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. (Kosztolányi Dezső)

Bölcsészdoktor vagyok, a fölösleges tudományok tudora, és mindennel foglalkozom, ami rendes embernek nem jut az eszébe. (Szerb Antal)

A remény ereje abban van, hogy lehetetlen nem érezni... (Határtalan szerelem, webnovella)

A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét. (Nietzsche)

Ha csak egy órát élnél még, és csak egy telefonra lenne lehetőséged, kit hívnál fel, és mit mondanál neki? Na, és mire vársz még? (Ismeretlen)

Mert a szem néha káprázik… Káprázik, és ez az emberi boldogság. (Krúdy)

Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás. (Hioszi Tatiosz)

Uram: én mindig rosszat tettem,
valahányszor csak jót akartam!
Uram: ha én gyémánt vagyok,
csiszolatlan miért maradtam? (Wass Albert)

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint. (Weöres Sándor)

Van, hogy eljön az a pont, hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe. Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz, nem azért, mert valamilyen. Egyszerűen csak szereted. És még csak azt sem jelenti, hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang. Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy, szereted szívedből. Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére. És tudod, hogy az a valaki is szeret téged, néha azért, aki vagy, néha meg pont annak ellenére. (Laurell Kaye Hamilton)

Korunk sok ismeretet kíván, s ez jó oldalai közé tartozik; de sok ismeret után kapkodás könnyen oda viszen, hogy címmel és színnel elégedjünk meg; s e hibára hajlás a kor rossz oldalai közt talán legrosszabb. (Kölcsey Ferenc)

Sok tan olyan, mint az üvegablak. Rajta keresztül látjuk az Igazságot, de a Valóságtól elválaszt bennünket. (Kahlil Gibran)

Nem kis feladatra vállalkozol, ha a saját lelkeddel barátságot akarsz kötni. (Müller Péter)

Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk:
Most a valónál mind elámulunk. (Madách Imre)

Az esztendők összeráncolhatják a bőrt, de az életbe vetett hitről való lemondás a lelket ráncolja össze. (Samuel Ullmann)

A gyorsan szerelembe eső ember egyik hibája, hogy képzelt dolgokba lesz szerelmes. (Schäffer Erzsébet)

Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. (...) Markolj meg minden órát. Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. Míg késlekedünk, elfut az élet. (...) Késő a takarékosság, ha már a hordó fenekén járunk. (Lucius Annaeus Seneca)

Egy színházban történt, hogy tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek: a mókamester megismételte; az emberek még jobban hahotáztak. Azt hiszem, a világ is így fog elpusztulni, okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc. (Sören Kierkegaard)

Egy tökéletes
nap sem csak tökéletes
percekből épül. (Fodor Ákos)

Élet és halál kérdése, hogy az ember húsz és harminc közt mit olvas. Ezt nekem is megmondták, mikor húszéves lettem, de én sem hittem el. (Örkény István)

Az ostoba egy jó könyvet sem ismer; az okos egy rosszat sem. (Denis Diderot)

Sose adjatok kölcsön könyvet, mert a kölcsönkapott könyvet senki sem hozza vissza. Az én könyvtáramban csak olyan könyvek vannak, amelyeket másoktól kaptam kölcsön. (Anatole France)

Az ember csak a magafajtával tud együtt élni, olykor még azzal sem; mert nehéz elviselni azt, ha a másik pont olyan, mint ő. (Johann Wolfgang von Goethe)

Ember módra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled – feltűnés és hiú szerep nélkül – segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: „Igen, igen!” Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene. (Márai Sándor)

A meggyőződés nagyobb ellenége sz igazságnak, mint a hazugság. (Nietzsche)

Megsérteni csak tisztességes embert és tisztességes asszonyt lehet; a tolvajnak azt mondani, hogy tolvaj, csak ténymegállapítás. (Lev Tolsztoj)

Jellemtelen ember vonzódását megnyerni csak jellemtelen úton lehet. (Seneca)

Az emberek még valahogy belenyugszanak, ha farkas harapja meg őket, de ami határozottan kihozza a sodrukból, az a bárány harapása. (James Joyce)

A buta nem emlékszik és nem bocsát meg; a naiv emlékszik és megbocsát; a bölcs megbocsát, de nem felejt. (Thomas Stephen Szasz)

Az embernek nem érvekre van szüksége, hogy megtegye azt, amihez kedve van. Ürügyre van szüksége. (Somerset Maugham)

 – és igazat mondani: bizonyára a legnagyobb fényűzés a világon. (Ambrus Zoltán)

A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. (Groucho Marx)

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. S azért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt. (Hamvas Béla)

A világ úgy hemzseg a csodáktól, hogy azok közhellyé válnak és mi elfelejtjük... elfelejtem. Folyton ugyanazt a világot fürkésszük, mely így elszürkül előttünk. Más perspektívából azonban elakad tőle a lélegzetünk, mintha akkor látnánk először. (Alan Moore)

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz. (Gyökössy Endre)

A könyveket ugyan nem berendezési tárgynak készítik, de nincs a világon semmi más, amivel ilyen szépen lehetne berendezni az otthonunkat. (Henry Ward Beecher)

Az emberek kezdenek büszkék lenni rá, hogy nem szoktak gondolkodni. Egy ismerősöm olyan fölénnyel és lenézéssel bizonyítgatta nekem, hogy ő nem ért engem, mintha ez reám nézve volna megszégyenítő és nem őrá nézve. (Karinthy)

A tizenkilencedik század lángelméiről sorra kimutatta az elemző lélektan, hogy őrültek voltak. És nem akadt, aki így tette volna fel a kérdést: Micsoda gyalázatos, embertelen század lehetett, aminek lángelméi sorra megőrültek? (Karinthy)

A magyar szó még nem magyar érzés, az ember mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán, ki, mert éppen nincs más tulajdona, és a vak hév által mégis felhőkbe emeltetik, azok hazafiságát is gyanússá teszi, homályba állítja, sőt ellenük antipátiát és gyűlöletet gerjeszt, kik szeplőtlen kebellel, minden efféle undok salaktul menten, a honszeretet legtisztább szellemében kapcsolvák vérükhöz. (Széchenyi István)

Mi kivételek vagyunk! Te vagy a tavasz - te vagy Budapest, ahol forró estéken minden épkézláb ember a Duna-parton sétál, az ezüst holdfényben, a virágzó gesztenyefák illatárjában. (Erich Maria Remarque)

Nagyon tudok sírni és nagyon szeretek kacagni. Élni szeretem az életet, nem vegetálni és csak úgy átsétálni rajta. (Orosz Lujza) 

Ha mindent leírnék mindenkiről, senki sem állna velem szóba. (Maugham)

Az intelligens ember majdnem mindent nevetségesnek talál, az érzékeny ember szinte semmit. (Goethe)

‎Egy optimista láthatja a fényt ott is, ahol nincs, de miért kell a pesszimistának mindig odafutnia, hogy eloltsa? (René Descartes)

Szívünk lebeszélhető. Rá sosem. Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is. A biztos megöl, de túléled. A kétely éltet, de belehalsz. (Márai)

A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít. (Vavyan Fable)

Az európai demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. (Robert Schumann)

Ennek három tanulsága van: az egyik az, hogy mindig van valaki, aki az ember helyére áll, ha éppen hős akar lenni; a másikat elfelejtettem; a harmadik pedig az, hogy történelmi helyzet kell a hősködéshez, különben az ember egyszer csak ott lesz a képen, anélkül, hogy akarná. (Mácsai Pál)