A fentebb közölt Csak egy szög dolgozat irodalomjegyzéke és függeléke (melyre a dolgozatban magában is van utalás, de nem akarta egy posztba betenni).
IV. Irodalom
***Kannibál cigányok – Horrorisztikus cigány bűnlajstrom a Kassai Naplóból, 1927-ből. barikád.hu, 2009. július 28.; átvéve a Kapu folyóirattól. (http://barikad.hu/node/33428)
Katona Imre: A folklór általános jellemzői. In: Voigt Vilmos (szerk.): A magyar folklór (27–29. o.). Budapest, Osiris, 1998.
Keszeg Vilmos: A folklór változása. In: Demény István Pál – Gazda Klára – Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc – Tánczos Vilmos (szerk.): Magyar népi kultúra Tankönyv (37–39. o.). Kolozsvár, Ábel, 2000.
Klaniczay Gábor: Boszorkányok, bűnbakok: hogyan működik a vádaskodás logikája? Mindentudás Egyeteme előadás. (http://www.mindentudas.hu/klaniczaygabor/20060411klaniczay3.html)
Klaniczay Gábor: Boszorkányüldözések kialakulása Európában. Rubicon (főszerk. Rácz Árpád). Boszorkányság, mágia, lélekutazás (6–14. o.). XV. évf., 157. sz., 2005/7.
Koltai Tamás: Cigányút. Színház, 2003. dec. (http://szinhaz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=12990&catid=1:archivum&Itemid=7)
Kramer, Heinrich – Sprenger, Jacob: Malleus maleficarum maleficas et earum haeresim ut phramea potentissima conterens azaz: Boszorkányok pörölye, mellyel minden boszorkány és az ő eretnekségük igen hathatósan eltiporható. Első kiadása 1487.
Mohácsi István: Csak egy szög.
Ortutay Gy.: Variáns, invariáns, affinitás. In: Demény István Pál – Gazda Klára – Keszeg Vilmos – Pozsony Ferenc – Tánczos Vilmos (szerk.): Magyar népi kultúra Szöveggyűjtemény (147–160. o.). Kolozsvár, Ábel, 2001.
Tóth G. Péter: A gonosz megalkotása. In: Rákai Orsolya – Z. Kovács Zoltán (szerk.): A narratív identitás kérdései a társadalomtudományokban (211. o.). Budapest–Szeged, k. n., 2002.
Vass László: Megjegyzések szövegek makroorganizációjával kapcsolatban. Részletek. (http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/vportrea.htm)
V. Függelék
1. Zöld az erdő, zöld a hegy is...
Zöld az erdő, zöld a hegy is,
A szerencse jön is, megy is.
Gondok kése húsunkba vág,
képmutató lett a világ.
Egész világ ellenségünk,
űzött tolvajok közt élünk.
Nem loptunk mi, csak egy szöget,
Jézus vérző tenyeréből.
Isten, könyörülj meg nékünk,
ne szenvedjen tovább népünk,
megátkoztál, meg is vertél,
örök csavargókká tettél.
2. „... onnan is kivenni...”
a. Idézet a drámából (mit tegyenek a cigányokkal?)
póczik l. anna Sós kútba vetni!
csordás lány Onnan is kivenni!
Varannai Kerék alá tenni!
csordás lány Onnan is kivenni!
b. Gyermekmondóka
Katalinka, Katalinka,
Szállj el, szállj el,
Jönnek a törökök,
Sós kútba vetnek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Ihol jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek.
c. Cantata Profana librettója (alapja román koloindaszöveg)
Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia
Testéből sarjadzott
Szép szál kilenc fia.
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Szántásra-vetésre,
Ménesterelésre;
Csordaterelésre:
Hanem csak nevelte
Hegyet-völgyet járni,
Szarvasra vadászni.
Az erdőket járta
És vadra vadászott
Kilenc szép szál fiú.
A vadra vadásztak,
Annyit barangoltak
És addig vadásztak,
Addig-addig, mígnem
Szép hídra találtak,
Csodaszarvasnyomra.
Addig nyomozgattak,
Utat tévesztettek,
Erdő sűrűjében
Szarvasokká lettek:
Karcsú szarvasokká váltak
Erdő sűrűjében.
Az ő édes apjok
Várással nem győzte,
Fogta a puskáját,
Elindult keresni
Kilenc szép szál fiát.
Reátalált a szép hídra
Hídnál csodaszarvasnyomra;
Szarvasnyom után elindult,
El is jutott hűs forráshoz,
Hűs forrásnál szarvasokhoz.
Féltérdre ereszkedett,
Hej, egyre rá is célzott.
De a legnagyobbik szarvas
– Jaj, a legkedvesebb fiú –
Szóval imígy felfelele:
„Kedves édes apánk,
Ránk te sose célozz!
Mert téged mi tüzünk
A szarvunk hegyére
És úgy hajigálunk
Téged rétről rétre,
Téged kőről köre,
Téged hegyről hegyre,
S téged hozzávágunk
Éles kősziklához:
Izzé-porrá zúzódsz
Kedves édes apánk!”
Az ő édes apjok
Hozzájuk így szólott,
És híva hívta,
És őket hívó szóval hívta:
„Édes szeretteim,
Kedves gyermekeim,
Gyretek, gyertek haza,
Gyertek vélem haza,
Jó anyátok vár már!
Jöjjetek ti vélem
A jó anyátokhoz,
A ti jó anyátok
Várva vár magához.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve.
Az asztalon serleg,
Anyátok kesereg; –
Serleg teli borral,
Jó anyátok gonddal.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve...”
A legnagyobb szarvas,
– Legkedvesebbik fiú –
Hozzá imígy szóla:
„Kedves édes apánk,
Te csak eredj haza
A mi édes jó anyánkhoz!
De mi nem megyünk!
De mi nem megyünk:
Mert a mi szarvunk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A mi karcsú testünk
Gunyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
Karcsú lábunk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak puha avarba;
A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból.”
Volt egy öreg apó.
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre
Csak erdőket járni,
Csak vadat vadászni.
És addig-addig
Vadászgattak, addíg:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.
És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A karcsú testük
Gunyában nem járhat
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.