Amim van...

„Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!” (Theodore Roosevelt)

A „szemét” esztétikája

2009. szeptember 27. 19:46 - *Rózsa*

 

A „szemét” esztétikája – a posztmodern

 
(szemináriumi dolgozat, I. év)

 

„Tehát: írok: kéjért, félelemből, szabadságért és szabadságból; és mert »nem szeretem ezt a kábító, undorító és dühítő világot, meg akarom változtatni«.”

(Esterházy Péter)

 

I. A posztmodern születése

 
1. Mi a posztmodern?
Hogy tulajondképpen mi is a posztmodern, eleddig egyetlen irodalommal foglalkozó teoretikus sem tudta precízen és megcáfolhatalanul meghatározni, s ennek első és legfőbb oka az, hogy mi magunk (is) a posztmodernben élünk. Ebből fakad, hogy, az időbeli közelség miatt, nem tudjuk a kort objektíven szemlélni és meglátni pozítívumait, negatívumait1. Ezen kívül magának a posztmodernnek lényegéből fakad, hogy alig és csak nagyon óvatosan meghatározható. Hisz már maga a neve sem egy új szemléletmódot jelöl meg, hanem csupán szembeállítja az új irányt az addigi modernnel úgy, hogy modern utáninak nevezi azt.
Tovább
Szólj hozzá!

Nietzsche: A tragédia születése – élet és művészet

2009. szeptember 20. 11:18 - *Rózsa*

 

Az élet és a művészet fogalmai A tragédia születésében
– féléves dolgozat 2009-ből, mesterin –
 
Az alig huszonöt éves Friedrich Nietzsche 1896. május 28-án tartott előadása a baseli egyetemen nagy és szélsőséges visszhangot váltott ki: Wagner és köre, a fiatal német értelmiségiek ünnepelték, a filológusok viszont döbbenten fedezték fel benne a klasszika-filológia kakukktojását. Pedig témája nem volt szokatlan, csupán az a mód, ahogyan beszélt róla. Szerinte a filológiát egy egységes filozófiai világnézetnek kell körbefognia, és az efelé haladó úton A tragédia születése az első lépés.[1]
Nietzsche volt ugyanakkor az első, aki a görögséget és a görög művészetet az élet felől közelítette meg, afelől az élet felől, amit az akkori emberek éltek és megéltek, és ami egyáltalán nem volt olyan idilli, mint amilyennek a későbbi korok ábrázolták. Azt vallotta, hogy maga a művészet és annak fejlődése szoros összefüggésben van az élettel, azzal, ahogyan éltek a görögök, ahogyan ők maguk megteremtették az alapokat a művészetük kifejlődéséhez. Ehhez két központi szimbólumot használt fel, két istenalakot, az Apollónét és Dionüszoszét, amely szerinte meghatározta mind a görögség életét, mind pedig művészetét. Ez a két alak, bár teljesen különbözőek, szövetségre léptek, és ennek tökélye a görög tragédiákban és a tragédiák korának emberében tört felszínre[2].
Tovább
Szólj hozzá!

Klimt élete és művészete

2009. szeptember 13. 18:49 - *Rózsa*

 

Gustav Klimt élete és művészete
– féléves dolgozat művészettörténetből a teatro elsőéven –
 
Nem tudom már, hol és mikor találkoztam legelőször Klimt-festménnyel, de az biztos, hogy meghatározó volt. Valószínű, hogy A csók volt az első nagy élmény, sőt azt hiszem, hogy sokáig csak ezt az egy képét ismertem. Olyan vagyok, mint egy átlagos képzőművészet-fogyasztó: megnézem és értékelem, ami érték, elbűvöl, ami szép, vagy ami számomra szépnek tűnik. A csók elbűvölt. Talán a színek miatt. Talán az arany ragyogása miatt. Talán az aprólékossága miatt. Talán mindez együtt. Ha az ember messziről nézi, a színek összemosódnak, csak a nagy formák látszanak, nő és férfi. Közelebbről minden pici részecske életre kel, minden vonal, minden kör mozog, a virágok között mintha bogárkák mászkálnának – szentimentalista megközelítés, tudom, de ezt érzem, amikor a képre nézek, amikor Klimtnek ehhez hasonló képeire nézek. És nem csak a reprodukciók láttán, amik, tudvalevőleg, élénkebbek, ezt éreztem Bécsben a Belvedere palotában is, ahol csak kapkodtam a fejem, vagy percekig bámultam egy képet – amíg a szüleim rám nem szóltak, hogy talán ideje lenne továbbmennünk.
Tovább
Szólj hozzá!

Teatroblog!!

2009. szeptember 09. 17:39 - *Rózsa*

 Lehet, nem szép tőlem, hogy eddig nem íram róla külön, de néhány hónapja elindult a kolozsvári BBTE színi karán tanuló teatrológusok blogja, amelyre a már megjelent publikációink kerülnek fel, elolvashatjátok kis bemutatkozó szövegeinket valamint megtudhatjátok, kit merre sodort a nagybetűs ÉLET szele, miután elhagyta az intézményt. Az oldal linkje egyébként már eddig is kint volt az ajánlott oldalak között :)

 Szerény személyemnek három írása van eddig fent, azok közül, amiket az önéletrajzomnál, publikációk cím alatt felsoroltam. Viszont van előadáskritika, fesztiválbeszámoló, interjú tanulmány és szakdolgozat – mindenki válogathat ízlése és kedve szerint. Én csak ajánlani tudom, és nem csak azért, mert jómagam is benne vagyok!


 Más. Aki kicsit is szétnézett a blogon, az láthatta a saját oldalaimnál, hogy vagy egy Ruttkairól és Latinovitsról szóló lapom, idén lesz kétéves. Ezt most csak azért említem, mert

LATINOVITS ZOLTÁN MA LENNE 78 ÉVES!

Csak. Igazán élhetne, játszhatna még... Isten nyugosztalja!

Tulajdonképpen itt van köztünk. Lehetséges, hogy sokkal jobban, mintha élne. Mert amikor élt, akkor nem figyeltek rá annyira. És mindaz, amit Ő ránk hagyott, az maga az élet, mert tele van energiával, tele van gondolattal, erkölcsi és szellemi sugárzással (...)
(Ruttkai Éva)

Szólj hozzá!

Báthory Napok

2009. szeptember 09. 00:06 - *Rózsa*

Ezalkalommal egy olyan dolgozatomat osztom meg itt, ami megjelent ugyan nyomtatásban, de most különösen aktuális. E hónap utolsó hétvégéjén, szeptember 25–27-én rendezzük meg ugyanis Szilágysomlyón a XVII. Báthory Napok névre hallgató kulturális programsorozatot, mely az első ilyen jellegű rendezvény volt a megyében, és a mai napig az egyik legkiemelkedőbb.

A dolgozatom olvasható a Művelődés oldalán, valamint nemsokára valószínűleg a Teatroblogra is felkerül.

Az idei Báthory Napok részletes programját pedig már meg lehet tekinteni a Báthory Alapítvány honlapján. EZ ITT A REKLÁM HELYE: mindenkit várunk szeretettel!!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása