Amim van...

„Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!” (Theodore Roosevelt)

Dzsentri-világ

2010. március 07. 20:45 - *Rózsa*

Csiky Gergely dzsentrije Az Atlasz-család c. művében

– irodalomtörténet, harmadév, 2007 –

 

 

Csiky Gergely (1842–1891) munkássága a XIX. század második felének irodalmában bontakozott ki, műveinek javarészét A proletárok c. darabjának bemutatója után, életének utolsó tíz évében írta. A valamikor nemességet szerzett, de az író életében polgári foglalkozású családi háttér teremtette meg azt a keretet, amelyben Csiky a dzsentri módon élő nemességről szóló drámáit és regényeit írta (látta, majdhogy nem részese volt annak, ahogyan éltek, de mégis polgári körben nőtt fel). Bár műveinek nagy részében, főleg drámáiban még többnyire elnéző a dzsentrivel szemben (legalább az utolsó felvonásban mindig „felmenti”), mégis az irodalomtörténet szerint munkássága mintegy előkészítette Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, ugyanakkor Bródy Sándor, Móricz1 és Mikszáth2 útját is. A dzsentriről való általános ábrázolása alól két műve kivétel csupán, a Sisyphus munkája és Az Atlasz-család3. Ez utóbbival szeretnék foglalkozni dolgozatomban, megvizsgálva, hogy mi az, amiben Csiky egyedien mutatja be ezt a társadalmi kategóriát.
Tovább
Szólj hozzá!

Enyhülés – variációk egy témára

2010. február 28. 12:53 - *Rózsa*

Konfliktuskezelés filmforgatással

– mesteri másodév, 2010. –

 

 

I. Bevezető
 
Mindennapi társas életünk alapvető velejárója, hogy kisebb-nagyobb konfliktusokat kell megoldanunk nap, mint nap. Ezeknek egy részéről már tudomást sem veszünk (illetőleg akár nem is érezzük őket konfliktusnak), míg mások egészen megbéníthatják kommunikációnkat a világgal. A legtöbb gondot okozó konfliktusok azok, amelyek nem személyes kapcsolatainkból fakadnak, hanem interkulturálisak, a különböző kultúrák közötti eltérésekből adódnak, mivel ezeket általában nehezebben tudjuk kezelni társadalmi életünk bármely szintjén, személyes kapcsolatainkban éppen úgy, mint mikor csoportként veszünk rész különféle eseményeken.
 
Tovább
Szólj hozzá!

Önazonosság és másság

2010. február 21. 12:49 - *Rózsa*

Identitás és alteritás a két világháború közti erdélyi szavalóművészet kapcsán

– mesteri másodév, 2010. –

 

 

I. Bevezetés
 
Amióta az ember öntudatára ébredt és meghatározta saját identitását, létezik a másság fogalma. Alapvetően, az „én” meghatározásakor leginkább olyasmiket mondunk, amik a töb­biektől elválasztanak, megkülönböztetnek, mindig valaminek, valakinek a viszonylatában va­gyunk valamilyenek. Ez éppúgy vagy még fokozottabban vonatkozik a „mi”-tudatra: mi ilye­nek vagyunk, ti olyanok vagytok; ti nem vagyok olyanok, mint mi. A másság tehát egyidős az emberrel, s hol csupán természetes különbségek megnevezése, hol konfliktusok szülője, vagy leginkább mindkettő.
Tovább
Szólj hozzá!

Véres tündérmese QT-módra – kritika

2010. február 14. 12:12 - *Rózsa*

Quentin Tarantino: Inglourious Basterds avagy Becstelen brigantyk

– kritikaírás-óra, másodév, első félév –

 

 

Annyit tudtam a filmről, hogy a második világháborúban játszódik, Brad Pitt az egyik főszereplő és láttam pár plakátot. Egyik sem volt túl meggyőző.
Egyszer volt, hol nem volt... egy nácilepte Franciaországban”, volt egyszer egy zsidóüldözés. Voltak SS- meg Gestapo-tisztek, akik úriember módjára gyilkoltak, voltak szegény, megfélemlített franciák, akik zsidókat bujtattak majd adtak fel, és voltak mindenre elszánt, bosszúéhes zsidók. És, amint egy tündérmeséhez illik: happy end.
Tovább
1 komment

Funkciók József Attilánál

2010. február 07. 16:16 - *Rózsa*

Kopogtatás nélkül

– féléves dolgozat, teatrológia, 2010. –

 

 

Funkciók játéka József Attila verseiben
 
Él az emberekben egy olyan elképzelés József Attiláról, hogy búskomor volt, sosem nevetett és csak a halálra tudott gondolni – s bizonygatják ezt végül tragikus halálával. Ezzel szemben a legújabb és legteljesebb József Attila Összesről1 egy napfényben hunyorgó, kaján-elmélázó mosolyú arc néz ránk. Hajlok afelé, hogy a búskomorság is csak a kultusz része. Furcsa, kivételes zseni volt (le merem ezt írni!), de tudott vidám, sőt, ironikus és groteszk is lenni, ha kell, márpedig kellett. Akkor írnám alá, hogy az élet helyett inkább a halál érdekelte, ha azokat az élethelyzeteket, amikben nevelkedett, élt, nem humorral fogadja – bár azt hiszem, akkor nem is lett volna ekkora költő belőle.
 
Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása