Elsőéves koromban (2005.) írtam egy szokáselemzést a somlyóújlaki betlemezésről. Ezt közlöm az elkövetkezendő három héten, részleteiben, előbb a betlehemes szövegét, majd az elemzést, végül, függelékként, az interjúkat. Áldott Ünnepeket mindenkinek!!
Betlehemes játék Somlyóújlakon
– interjúszövegek –
(A K. a kérdezőt jelöli, a többi személyt nevüknek kezdőbetűivel jelölöm. A beszélgetés néhol elkalandozott a témától, az ilyen eseteket zárójelben jelzem. A beszélgetésben részt vett édesanyám is, aki kivitt kocsival Újlakra.)
a. A 2005. ápr. 29-én készített interjú szövege. Az adatközlők: B. Ká. (férfi), nyugd. (értelmiségi), szül. Marosvásárhely (?), 1930.; B. Kl. (nő, a felesége), nyug. tanár, szül. Zilah (teljes gyermekkorát Somlyóújlakon töltötte), 1931.
(A kérdés az volt, mielőtt bekapcsoltam volna a diktafont, hogy folyamatos volt-e a szokás fennmaradása vagy szünetelt-e időközben.)
B. Ká.: Nem szünetelt sose. Igen, ez egy nagyon szép ... szép szokás, és ... volt idő, amikor tiltották is, de azért csak, csak ébren tartották, tehát nem veszett el a ... nem vesztek el a ... az anyagok, és hát persze ugye fiatalok bonyolítják ezt a dolgot, és hát ugye közben megnősül stb., akkor lépnek mások a helyükbe, úgyhogy mindig van, van egy ilyen vezető, aki ... hát ezt a dolgot élteti, és akkor nagyon komolyan készülnek. Úgyhogy ... ez egy elég szép... Hát megvan ennek a leírt szövege is...
K.: Azt szeretném még kérdezni, hogy ... mert hogy tetszett mondani, hogy ha megnősültek, akkor ... tehát a fiatalok, az melyik korosztály? Tehát van egy ilyen megszabott, hogy ...
B. Ká. : Van, van, ugye, ezt körül is lehet írni ... itt Kl. jobban fogja tudni, mert ő ismeri név szerint ezeket a, ... ezeket a gyerekeket. Tehát ugye itt van egy ilyen, hogy van egy óvodás csoport, aki hát, bizonyos foglalkozásokon részt vesz, a kötelezőn kívül; akkor van egy kisiskolás csoport, amelyik, hát egy-négy osztály, akik itt tanulnak. Na most itt roppant nagy jelentősége van a konfirmálásnak. Tehát aki konfirmált, ott kezdődik a fiatalkor. Na most ez a fiatalkor tart egészen odáig, amíg férjhez nem megy, vagy meg nem nősül. Tehát ezek a fiatalok itt, hát, bonyolítanak egy ... elég jól megőrzött programot, mert például ... hát jó, mi foglalkoztunk a gyerekekkel, éveken keresztül. De például ez egy szokás itt, hogy a fiatalrendűek, akik már konfirmáltak, de még nem mentek férjhez, minden évben eljönnek ide kántálni, például hozzánk is. Nagyon aranyosak.
Sz. R.: Végigjárják a falut... vagy a törzshelyekre?
B. Ká.: Nem, hát a tiszteletes úrékhoz szoktak menni, de ... hozzánk ... nem érdeklődtünk mi, nem nagyon mennek mindenüve, ezek ... Hát itt főleg lányok vannak, de ide hozzánk minden évben eljönnek, szépen énekelnek, és akkor itt leülünk, elbeszélgetünk, egy jó forró teát vagy forralt bort kapnak és ... akkor ez egy ilyen bevett szokás.
K.: Tehát csak énekelnek... mivelhogy lányok... nincs betlehem...
B. Ká.: Nem, nem, a betlehemet, azt fiúk csinálják. Tehát a betlehemnek van kosztüm, amit, hát, sokszor nagyon nehezen ... mert például itt a faluban nem nagyon vannak juhászok. S akkor ezeket a subákat valahonnan a szomszéd faluból szedik össze minden évben, már megvan a forrás; akkor nem tudom én, van katonaruha vagy rendőr-ruha, szóval ez egy különleges program, és hát, akit kiszemelnek, vagy aki erre vállalkozik, az ugye már hónapokkal előtte megtanulja, azoktól, akik már tudják azelőtt ... nem nagyon van leírva ez a szöveg, úgyhogy nagyon keservesen ...
Sz. R.: Szóban, adják át?
B. Ká.: Igen, szóban adják át és nagyon nehezen tudtuk rávenni itt az egyik értelmes, nagyon ügyes kis fiút, hogy le kéne írni! Hát ő leírta, ... de elég nehéz, hát M., ő nagyon akarta ezt a dolgot, de azt mondja, hogy nem tudja használni. Na akkor megkértük, hogy vegyék fel, kazettára. Hát az nagyon jó, de arról is, ... hát gyakorlat kell arról lemásolni a szöveget. Tehát mondjuk a leírt és a hallott szöveget összevetve, hát így valahogy ki lehet hámozni a mondanivalót is.
Na hát ezek a gyerekek, ezek végigjárják a falut. Megvan pontosan a rendje. Mi azért búsulunk mindig, mert nagyon későre kerülünk sorra. (Az adatközlő elmeséli, hogy nem tudják mindig megvárni őket.) Lenn az Alszegen kezdik, ... és akkor körbemennek az A(?)lsóutcán s akkor itt körbe, ugye itt vannak ilyen sikátorok, azt is végigjárják, és hát amire ... az egész falut, igen, igen, megvan az, hogy kihez, hova. Akkor bemennek és elmondják ezt a kis programot. Nagyon aranyosak. Úgyhogy aztán Kl. rávette őket, hogy öltözzenek be és adják elő V. J.-nak, hogy vegye fel. Úgyhogy aztán nagy nehezen összejött és nagy nehezen egy másolatot is kaptunk ebből. Úgyhogy ezt lehet tanulmányozni, ezt a felvételt. Na most már ugye, persze, van aki, ... hát hétköznap elég nehéz, ... mert van aki, ingázik ugye ezek közül a gyerekek közül is, ... hogy hát utolérni, egy-kettő van esetleg, akivel szóba lehet állni, habár ugye most már ez úgy lecsengett, úgyhogy jövő Karácsonyig ez nem téma.
K.: Én tőlük csak annyit szeretnék megtudni, hogy nekik mit jelent ez? Tehát, hogy szívesen csinálják, vagy csak azért, mert szokás ...
B. Ká.: Nagyon komolyan csinálják. Na, megjön Kl., aztán ő akkor részleteket is tud erről mondani, hogy ... mert ő személyesen ismeri; mert ő ugye itt nevelkedett, itt gyerekeskedett és hát ismeri az egész falut száz évre visszamenőleg, ... (az adatközlő elmeséli, hogy honnan, hogyan kerültek vissza Somlyóújlakra? közben leállítottam a diktafont) Egyébként a falu elég hagyományőrző, tehát kihasználnak minden alkalmat, minden lehetőséget, hogy összejöjjenek. Egyébként nem egy, mondjuk így, egy összetartó és aktív közösség, de minden keresztelő aztán ... két-háromszáz résztvevő, akkor a konfirmálások, akkor a jegyváltás, az esküvő, ugye és hát a temetésekre is elmegy majdnem az egész falu, úgyhogy ezek az események, ezek, mondjuk így mozgásban tartják a falut, és hát ... kulturáltan, szépen mulatnak ... Mi régebb elmentünk, de aztán fárasztott, mert bejöttek ezek a nagyhangú zenekarok, meg minden, hát nem tudtuk aztán követni ezt a dolgot, úgyhogy ... De, mondom, meg voltam elégedve, mert ... ugye, hát a Székelyföldön nem jártunk ilyen helyekre, de azt tudtuk, hogy ugye ott a csizmaszárból a bicska rögtön ugrik, ugye, és egy-két szurkálás ... itt nem, itt nincs ilyen, hogy verekedés meg botrány. Aki nagyon berúgott, aki nagyon részeg, ölbe veszik, hazaviszik, de szépen mulatnak reggelig minden ilyen alkalomkor. És ezek mindig a templomban kezdődnek, tehát, ugye, minden esküvő, keresztelő stb., konfirmálás, ... és nagyon készülnek, és nagyon büszkék, hogy olyan ügyesek a gyerekek, úgyhogy ...
Sz. R.: Akkor ezek is hagyomány szerint zajlanak?
B. Ká.: Hát igen, érdemes ezzel foglalkozni, mert ...
K.: Megjegyzem magamnak: jó hely Újlak!
B. Ká.: Igen, mert az a helyzet, ugye, hogy mondom, a falura nem jellemző ez, hogy úgy együtt vannak, és hát egy közösség, amelyik mindent ... (B. Ká. elmondja, hogy nehezen aktiválható közösségi munkára a falu). Úgyhogy ezt a kántálást, ezt fel lehet dolgozni.
K.: A kántálást ... és akkor a betlehemezést is, mert ...
B. Ká.: Hát igen, mert ugye ezek készítenek nagyon szép betlehemeket ...
(Szó került a videó-felvételre és magára a felvevés időpontjára, arra, hogy mindenképpen más az eredmény, ha kamera előtt adják elő. Édesanyám megjegyzi, hogy az újlaki gyerekek nehezen aktiválhatók – a néhány évvel ezelőtti gyermekjátékgyűjtés kapcsán –. Volt Újlakon egy népdaléneklő csoport, de nagyrészük már férjhez ment, így felbomlott, ma már nem lehet összegyűjteni egy csoportra való leányt. Az adatközlő megemlíti, hogy az újlaki férfiak Szilveszterkor énekelnek a templomtoronyban. B. Ká. feltette a videó-kazettát, háttérből hallatszik a felvétel.)
Sz. R.: Jó nagy betlehem! És ez a kendős, ez az öltözék, ez ünnepi ...
B. Ká.: Igen, ez a régi, hát az öregeknek a régi gatyás öltözéke, mert itt még, Kl. emlékszik, hogy az öregek így mentek a templomba’, ilyen bő gatyába’.
Sz. R.: És ezek, kendők, ugye, ami a hátán is fel volt tűzve, az összehajtogatott, hímzett kendők?
B. Ká.: Igen.
Sz. R.: Gazdag hímzéses ... Van itt, ... valakinek még megvannak ezek a ...
B. Ká.: Így összeszedegetik.
Sz. R.: Tehát összeszedegetik, teljes öltözéke nincs meg már senkinek.
B. Ká.: Hát nem nagyon van, nem nagyon. Nem tudom, hogy honnan, mert Kl. megújította a ... a lányai népviseletben szavaltak, énekeltek, a régi, innen-onnan összeszedett kis lájbik, ... (Újból a felvétel hallatszik, az előbb az eleje lemaradt.) Így mennek énekelve végig a falun.
Sz. R.: Ez mikor van pontosan, ... Karácsony estéjén?
B. Ká.: Karácsony este, úgy tudom, igen; Karácsony éjszaka.
K.: S ezek azok a szövegek még, amik régen is megvoltak, tehát megmaradtak szájhagyomány útján ... ?
B. Ká.: Igen, ... úgyhogy itt Kisjézusról, Máriáról nemigen esik szó, ez egy ilyen vidám szöveg, amibe mindent belekevernek ... A régi szöveget egymástól tanulják évről évre. Ezek ilyen növendék kisfiúk ...
Sz. R.: A betlehemet ők készítik el? Vagy pedig megmarad egyik évről a másikra?
B. Ká.: Hát megmarad, de aztán azon javítgatnak, azt valahol őrzik, nagyon komolyan ...
K.: És annak van valami jelentősége, hogy ki őrzi? Vagy ...
B. Ká.: Hát rendszerint aki a következő szériába’ szóvivő.
K.: Azt mi alapján választják, hogy ki lesz szóvivő?
B. Ká.: Hát ... mag kell várjuk Kl.-t, mert ... (ismét szó került a népdaléneklő csapatról. Megérkezett B. Kl.)
B. Ká.: De a szöveget elő kéne vegyed, Kl.!
B. Kl.: Hát itt van a szöveg is, csak a fennvaló Jóisten tudja kiolvasni!
B. Ká.: Hát ki lehet azt azért olvasni, mert M.-nak nem volt türelme, hogy összeillessze, ...
B. Kl.: Hát itt van ez a T.-gyerek, felhívjuk telefonon, mert ő írta le nekem, és akkor a szót, amit nem értünk, akkor ... Van egy csomó olyan szó benne, amit nem értenek ...
B. Ká.: Ilyen archaikus kifejezés, ...
B. Kl.: ... csak úgy belekerült ...
K.: Igen, hogy kijöjjön a ritmus.
B. Kl.: Akkor van olyan, hogy a rím kedvéért mondanak ilyet, hogy »etyere-petyere-petyere«, mit tudom én!
B. Ká.: Igen, mert aztán ez ... romlik a szöveg ...
B. Kl.: És nem értik, mert ugye ez szájhagyománnyal terjed. És akkor nem értik ugye, amit tanulnak ... (Az iskola helyzetéről a kommunizmus alatt, és utána.)
K.: Van nekem egypár konkrét kérdésem, amiket szerettem volna ... hogy ez megmaradt régről ez a szokás. Tehát volt, amikor tiltották, de ugyanaz; tehát nem újjáélesztett, csak bizonyos mértékben. S hogy ez, mennyire tetszik tudni, mennyire különbözik attól, ahogy régen volt? Most, hallom, hogy fiatalok adják elő. Mindig ez a korosztály adta elő?
B. Kl.: Hát mindig adják, ... szóval nem változott a szöveg.
K.: Nem maga a szöveg, hanem maguk az előadók. ... Tehát azt hallottam, hogy a konfirmációtól ...
B. Kl.: Mikor már elvitték katonának, akkor ebből a csoportból kimarad. Akkor mindig automatikusan lép be helyére aki konfirmált. Mert van egy ilyen, amíg nem konfirmál meg, addig nem vehet részt ebbe’ a betlehemes játékban. Akkor avatják fel ... szóval avatják ... Akkor lép a ...
K.: Van ilyen legényavatás is?
B. Kl.: Nincsen legényavatás, csak így ... automatikusan, hogy na akkor már nem a kicsikkel jár, hanem akkor már odasorolják, ez már egy más kategória; ez automatikusan megy. Úgyhogy ez cserélődik, mondom, ahogy elment katonának, kész, befejezte, nemigen jönnek vissza ebbe a csoportba.
B. Ká.: Aztán ha megnősül, végképp.
B. Kl.: Jaj, nem!
K.: Csak azért kérdeztem, mert hallottam, hogy máshol volt, ahol idősebb férfiak ... tehát itt csak a konfirmáció és a katonaság közötti ...
B. Kl.: Igen, ezt nem szokták nagyobbak. Nemigen hallottam.
K.: S mikor a betlehemmel járják körbe a falut, annak mi a ... Annak van egy meghatározott sorrendje, vagy, csak elkezdik egy bizonyos háztól, és akkor mennek sorban, vagy van egy ilyen rang, hogy, mit tudom én, a tiszteleteshez kell menni először, vagy rokonokhoz?...
B. Kl.: Nem, nem, megvan, hogy ... a falu legtúlsó végén kezdik, ... Egyszer mi bedőltünk, hogy na, nyitva volt a kapu, és a végén kiderült, hogy egész éjjel úgy kucorgunk, hogy meg vagyunk fagyva, mert hozzánk csak majd reggel hatra érkeztek ide. Itt úgy szoktak, hogy lefekszik, alszik, az ajtót nyitva hagyják, a kutyát megkötik, aztán jönnek, jön a bekéreztető, van egy rigmus, aztán „Szabad béjönni? Újesztendőt kévánni? – Szabad!”, na akkor felkel mindenki, félre az asztalt, mert akkor /itt megy/ a játék.
K.: És viszik ezt a betlehemet, láttam a felvételen. Azt ...
B. Kl.: Minden évben újracsinálják.
K.: Minden évben újracsinálják?
B. Kl.: Igen, mert az azért általában tönkremegy.
K.: És ki csinálja ezt újra? Mert van ilyen, hogy szóvivő, azt mi alapján válasszák, hogy ki lesz minden évben?
B. Kl.: Ja, hogy aki a bekéreztető, meg ilyenek. Hát azt meg fogja mondani [az egyik szereplő], mert ahhoz bizonyos rátermettség is kell, mert van olyan, aki úgy elhadarja, hogy úgysem lehet érteni egy büdös szót sem. Emlékszem, ezt félrehúztuk, és akkor ide lefeküdtek; ez egy pajzán szöveg ...
B. Ká.: Ez nem szent szöveg.
B. Kl.: Nem, nem, nem! Hát nem is tudom, hogy mondták, hogy még annak idején, a magyar világban elevenítette fel Csák Jóska bácsi ezt a betlehemest.
B. Ká.: Hát igen, de az azelőtt is volt!
K.: És azt lehet tudni, hogy azt valaki akkor egyszer leírta, és utána megint szájhagyomány alapján ...
B. Kl.: Hát most már csak szájhagyomány alapján ... Na hol van az a szöveg, lássam? Hát...
K.: Ki lehet ezt olvasni.
B. Kl.: Na olvassad csak, hogy melyik az a szó, mert akkor aláhúzzuk pirossal és kikérdezzük ezt a fiút.
B. Ká.: Hát ő a szervezésről tud mondani...
K.: De nekem jó lenne az is, hogyha lehetne erről egy másolatot készíteni ... Esetleg elviszem, a akkor majd visszahozzuk ...
B. Kl.: Ó, hát aztán nem csinálunk ebből olyan nagy problémát!
K.: Hát ez külön jó nekem ...
B. Ká.: S ezt is fel lehet használni, le lehet forgatni és összevetni a szöveggel, mert mi nem foglalkoztunk ezzel ilyen részletesen, hogy amit ott elmondanak az itt hogy jön elő, mert ez az I. egy nagyon ügyes fiú, de hát ugye egy ilyen kamasz, aki, hát, leült és levakarta nekünk ezt, ahogy tudta. Mert az az igazság, hogy mindenki tudta a teljes szöveget, tehát mindegy, hogy őrája mit osztanak. Úgy van ez megszokva, hogy tudja mindenki az a teljes szöveget, úgyhogy be lehet ugrani. Mit tudom én hogy megyen ez.
B. Kl.: Na, amit nem tudunk kiolvasni, azt muszáj megjelölni, hogy a gyerek segítsen, mert vannak olyanok, hogy...
B. Ká.: Te Kl., drága, azt nem lehet ilyen hirtelen ...
K.: De nem gond, kisilabizálom én, nekem tulajdonképpen a szokás maga kellett, tehát, hogy le tudom írni azt, hogy hogy adják elő, ...
B. Kl.: Ez egy véletlen dolog, hogy ez itt van [a kazetta] (B. Kl. beszél a felvétel körülményeiről: reggelig járták a falut, és így kellett megkérni őket, hogy másnap reggel ismét beöltözzenek és a kamera előtt eljátsszák.) Azért ragaszkodom, hogy őrizze valaki, mert ha oda bevágjuk valakihez, hát az semmi! (...) Mert ha valahol egy dzsungelbe’ van, nem tudjuk elővenni.
K.: Pont erre gondoltam én is, mert jó, hogy én kijövök élő szokást ... csak nem látom!
B. Kl.: Na látod! Ezért mondtam, hogy legyen meg!
(Ismét a néptánc-, népzenei csoportról folyt a szó. A házaspár elmesél egy-két dolgot nyugdíjas éveikről.)
K.: Egy picikét, még ha visszatérhetünk. Ez a betlehemezés és a kántálás ... Az hogy megy? Azt a lányok ... Az ugyancsak Karácsonykor...
B. Kl.: Fiúk is mennek, régen a lányok nem szoktak, fiúk-lányok, mind vegyesen mennek, ez ma már mind csak pénzszerzés. De ...
B. Ká.: Hát mi nem adtunk pénzt a lányoknak, egynek se!
B. Kl.: Nem adtunk!...
B. Ká.: Te adtál pénzt? Hát egy kis kínálás volt, de nem pénzt a lányoknak!
B. Kl.: Hát azt nem is te szoktad adni.
B. Ká.: Az más. Ha te zugba’...
B. Kl.: Hát hogy képzeled? Ne adjak? (újlakon ez is, mint a locsolkodás, pénzszerzési lehetőség.)
K.: A lányok is végigjárják a falut?
B. Kl.: Hát persze! Minden házba ... hát nem lehet kihagyni!
B. Ká.: Ezek a kicsik, nagyobbak már nem.
B. Kl.: Ez egészen addig megy, amíg konfirmál.
B. Ká.: Ez egy határkő. Addig kicsi gyerek.
B. Kl.: Attól kezdve már nagyleán’. (Nagyobbak csak a rokonokhoz járnak.)
K.: Szeretik csinálni? Szívből csinálják ...
B. Ká.: Nincs itt semmi kényszer. Sőt, nagy munka van!
K.: Nem olyan kényszerről beszélek, hanem, hogy ha hagyomány, akkor, jó, mondjuk, van egy ilyen légkör, hogy kell csinálni, de ...
B. Ká.: Ez egy megtiszteltetés.
B. Kl.: Mert ők ugye, nem tudom hányan vannak abban a csapatba’, de oda nem mehet részeges, mert ugye vannak olyanok is, hogy elkapódnak ...
K.: S van valami különleges választás, vagy ilyesmi? ...
B. Kl.: Hát azt ... megfelelő kell legyen, mert oda nem mehet dadogós, akkor nem vesznek fel olyat, aki züllöttebb, ugye; aki züllöttebb, nem is megy oda. Mert azt nagyon komolyan veszik, minden este próbálnak.
K.: És a létszám, az kötött, mert láttam, hogy van egy bizonyos számú szereplő. Tehát ahogy egy megnősült, rögtön kell újat választani.
B. Kl: Persze, van ennek egy bizonyos szabálya, mert két juhász van, akkor nem lehet három juhász.
B. Ká.: Nincs is annyi suba.
B. Kl.: Tehát ez egy játék. Annyira van szöveg.
Sz. R.: Ez egy rang tulajdonképpen.
B. Ká.: Igen, és nagyon komolyan veszik, és nekem az az érzésem, hogy úgy kiválasztódnak, tehát, nem nagyon van ilyen, hogy most ... És hónapokkal előtte már készülnek.
B. Kl.: Mit képzelsz! Egész ősszel járnak! Tudom, hogy járt ide, helyesírási problémai voltak I.-nak. és mondta, hogy „én akkor este nem tudok jönni, mert kell menjek próbálni”. Halál komolyan. Nem tudom, hogy hol ... Az Ellefaluban gyűltek tavaly össze, ott volt egy üres szoba, vagy nem tudom, mi, szóval megvan annak a megfelelő helye, nem lehet azt akárhol próbálni, mert ...
B. Ká.: Úgyhogy ezek a dolgok itt lappanganak, hát ugye mi próbáltuk a hangsúlyt egy kicsit odatenni, hogy el ne süllyedjenek ezek a dolgok, mert hát, azért csak szövögetnek is ... (Továbbá a szövésről volt szó.)
b. A 2005. máj. 6-án készített interjú szövege. (A kazettán egy hosszabb szünet következik, kb. 3-4 perc.) Az adatközlő az egyik szereplő: szül. Kolozsvár, 1988. (1991 óta laknak Újlakon), két éve konfirmált, azóta van a csapatban.
K.: Hogy veszitek, mert, mondjuk én nem tudom, hogy hogy van itt a falu beosztása, ...
B.: Hát mi most úgy vagyunk, hogy vagyunk nyolcan, van egy, aki majdnem a falu végén lakik. Idáig is úgy volt, volt az a M. Cs., ő is ott lakott a falu végén, hátulról a második ház. S ők is mindig onnan kezdték. Mikor mentem én elsőkor, mikor voltak a nagyobbak, akkor onnan kezdtük. Mikor jönnek ki a templomból, mikor még van egy néni, ott lakik a legutolsó házban, mikor látjuk, hogy az eljött, vagy a szomszéd megjön, akkor indulunk ahhoz az utolsó házhoz, s onnan megyünk, mert akkor már mindenki eljött, ha az utolsó is eljött. S most is onnan kezdtük, ott ettünk először, akkor megjöttek neki az édesanyjáék, kijöttek a templomból, akkor még vártunk egy kicsit, aztán jöttünk.
K.: S akkor végigveszitek az összes házat? Vagy akihez nem mentek ...
B.: Igen, s akkor megegyezünk az elején, hogy kinél hogy eszünk. S akkor van, idén [tulajdonképpen tavaly] háromnál vagy négynél, mert nem lehet minden helyen enni. Először úgy csináltuk, hogy megálltunk minden háznál, de nem ettünk, volt 12 óra, mire befejeztük. S akkor, mit tudom én, megegyezünk háromnál eszünk akkor este, s /.../
K.: Tehát nem egy nap mentek mindenhova?
B.: Nem egy éjszaka, késő is lenne. Hát volt, mondták, ... most az idén elég jól voltunk ...
K.: Igen, B.-ék mondták, hogy egyszer megvárták, ... a betlehemest is, de elég későn értek oda.
B.: Hát ők nem engedtek be soha. Mikor voltunk először, mondták, hogy hát, ők soha nem engednek be. Volt úgy, mert van a bekéreztető, ő megyen elsőnek, lehúzza az ajtót, s kinyitja ... mondták a nagyobbak, hogy oda ne menjetek, mert úgysem engednek be.
K.: S van még ilyen, ahova nem engednek be?
B.: Hát voltak bizony, az öregebbek.
K.: S legalább szólnak előre ...
B.: Hát be van zárva az ajtó, be van téve a kapu, és akkor ...
K.: S mikor kezdtek el erre próbálni, mert csak kell azért ...
B.: Hát nem tudom, előtte két héttel. Először korábban kezdtük, s még jöttek így a fiatalok, a hangsúlyt, /.../ annak sok kellett ... főleg a juhásznak s a bekéreztetőnek. Utána már csak elolvassuk kétszer ... S ha valaki akar cserélni, mert például én vagyok az öreg juhász, de többet nem leszek, /.../ Így, hogy próbálunk, már tudjuk az egész szöveget.
K.: Igen, ha ugyan azok vagytok ...
B.: Együtt, ahogy próbálunk, megtanultuk egymástól.
K.: És azt a betlehemet, láttam, azt őrzitek egyik évről a másikra, vagy azt minden évben ...
B.: őrizzük, hát, mindig az utolsó háznál van. /.../
K.: A felvételen nem mutatja közelről, hogy milyen a betlehem ... És akkor még azt, hogy számotokra mit jelent ez? Mondjuk neked érdekes, hogy te nem vagy idevalósi, nem itt születtél, de ...
B.: Ez olyan, hogy megszokás is, mint mikor kisebbek vagyunk, elmegyünk kántálni. S pont így, hogy nagyobbak, nagyobb szerepek, éjszaka ... megszokás is, meg hát ...
K.: Igen, de hát azért, én, na jó, nem tudom, hogy hányan vagytok itt, de gondolom, hogy több olyan van, aki konfirmálás és házasság között van, tehát az a korosztály, aki járhat betlehemezni, de hát nem mindenki vehet ebben részt, hogyha kötöttek a szerepek. Tehát ez valamiféle megtiszteltetés is? Vagy nem is nagyon akarnak menni?
B.: Hát nem tudom ... Volt a tavaly is egy, hogy akart jönni, meg most is, hogy befogattunk, mert az öregek nem jöttek, akik konfirmáltak, na abból szedtünk be. S van egy, hogy megnézzük, hogy kinek milyen a hangja, s na akkor ez mehet angyalnak, meg így, meg úgy. S volt egyik, az nagyon hadart. Juhásznak se volt jó, mert hadart, na akkor a bekéreztető volt ott a kazettán is. S azt akkor mondtuk, hogy ha nem jó semmire, akkor hogy tegyük, na most akkor te nem jössz ...
K.: Volt olyan, hogy valakinek azt kellett mondjátok, hogy nem jössz?
B.: Hát nem volt, hát én mondom, ... idáig ... hát, akik vannak most a betlehembe, én is pont annyit jártam, mint akik vannak.
K.: Mondtad, hogy az „öregek” nem jöttek. Az „öregek” mit jelent? Tehát akik már megházasodtak, vagy akik olyan korban vannak, hogy ...
B.: Hát nem akik megházasodtak, akik nem akartak, mert öregebbek ...
K.: Ez mondjuk olyan hány év?
B.: Hát nem tudom, hát van sokkal nagyobb is, hát most aki van köztünk, most, nem tudom, huszonegy éves lesz, vagy mennyi. ő is csak annyiszor volt, mint én. Mondták, akik tanítottak minket, az ilyen öregebbek, hogy volt az a Cs., hogy ők is mentek, hogy kellett próbálni. Kapott akkor, hogy így meg úgy, ha nem tudta. Hát mi, mikor elmentünk próbálni, hülyéskedtünk is, de nem nagyon próbáltunk.
K.: De hát csak megtanuljátok a szöveget. Meg hát ez az, hogy meg kell jegyezni. Bár azt hallottam, hogy most valamelyiketek leírta talán a szöveget ...
B.: Nekem is leírták a szöveget, először mikor mentem, az nekem most is megvan. Van akinek elvesztődött, de hát azt összeállunk és tudjuk.
K.: Tudsz te valamit arról, hogy ennek mi a célja? Tehát pusztán egy szórakozás? ... Vagy, hogy te miért mész?
B.: Hát én megyek megszokásból is, meg együtt vagyunk, meg elszórakozunk ottan ... Mondták, hogy voltak régebb aki nagyon értette, tudta, főleg öregebbek, volt, akinek még a tatája is járt /.../ voltak, elmentek Kerestelekre is, meg Sarmaságra, Kárásztelekre, meg körbejárták az egész helyet. És mondták, hogy akkor is tíz óráig befejezték. Mikor mentünk először, tíz-tizenegy fele voltunk ott a végibe’, azt mondták, hogy tíz órakor már összejártak ott is, meg ott is, össze-vissza. ...
K.: Vajon hamarabb kezdték, vagy gyorsabban bevégezték?
B.: A végén már olyan fáradtak, vagyunk, hogy lefekszünk az ágyba, rögtön elalszunk. Már meg is untam, mert a bunda is mind esett le. Meg a szakáll, az is mind zavart már.
K.: Hát gondolom, hogy fárasztó, de hát ...
B.: Annyit estem. Mikor mentünk, már elestem; akkor ott ettünk, vártak már a gombócokkal ... Aztán kacagunk másnap, visszagondolunk, hát ez megmarad ilyen emléknek. Voltak a nagyobbak is, hogy mesélték, hogy miket csináltak, milyen hülyeségeket.
K.: Tehát végül is akkor mégiscsak jól érzitek magatokat.
B.: Hát jól, nem olyan, hogy muszáj ...
K.: Hát persze, mégiscsak egy szórakozás ...
B.: Meg hát pénzszerzés is ...
K.: Persze, az is.
B.: Például volt egy ember, először adott ötszázat, aztán még adott /százat/.
K.: S mindenhol adnak?
B.: Hát mindenhol adnak, hát, ki mennyit akar, volt, hogy be se mentünk hozzá, találkoztunk az úton, volt, hogy adott, na tessék, vigyed. Meg mindenütt kínálnak. Volt, hogy, mondták az öregebbek, hogy berúgott ... mik is úgy jártunk a tavaly, hogy az egyik, egyfolytában járt a szája. Avval nem lehetett csinálni semmit.
K.: Akkor szívesen fogadnak?
B.: Hát fogadnak, így az öregebbek, csak azok nem.
K.: Ez érdekes, hogy az öregek nem, amikor pedig régen is élt a hagyomány ...
B.: Igen, de szerintem ők már unják. Volt aki tudja kívülről; volt, hogy mondták, na itten nehogy félrehúzzuk, mert ez úgy tudja a szöveget!... S akkor volt, hogy mondtuk, hogy ki kéne cserélni ... de nincs mire.
K.: Hát igen. Meg hogyha ez a hagyományos, ez maradt fenn ... Ha újat írtok, az már nem ugyanaz lesz ...
B.: Hát nem is tudom, hogy lehetne ...
(Miután kikapcsoltam már a diktafont, még mondott egy-két dolgot, például, hogy annak ellenére, hogy fárasztó, másnap már jókedvvel emlékeznek vissza rá, és alig várják a következő alkalmat. Mert hát addig is együtt vannak, szórakoznak ... Egyelőre tehát van ki folytassa a hagyományt.)
