Emotikon

 2010.10.16. 16:32

 Hangulatok, jelek
– kritika féléves dolgozatként, 2010. –

 

Jancsó Noémi elsőkötetes, de nem ismeretlen szerző. Folyóiratokban, irodalmi lapokban már több írása megjelent, míg 2008-ban napvilágot látott az ezeket és újabb írásokat is tartalmazó Emotikon. A kötet műfajilag is vegyes, verstől novellán át a kisregényig minden műfaj megjelenik benne.

Szerkezetileg az Emotikon négy részre tagolódik, melyek külön-külön egységet alkotnak, szorosabban vagy lazábban. Az első, a kötet címéül is választott Emotikon kisregény, hét kis fejezetből áll, ezeket követi két vers, melyek azonban, bár látszólag különállóak, szorosan kapcsolódnak a regény témájához. A második rész címe Három képkeret szépia szerelmekhez, ám az első és második „keret” közé beékelődik még egy történet, zárójeles címmel. Ezeket a kis novellákat (valamilyen formában) a szerelem köti össze, a plátói, a megcsalt, a lehetetlen és a titkolt szerelem. A Nádboltív címet viselő egység kilenc verset foglal magába, látszólag szabadon futó, mégis precízen megszerkesztett verseket. Az utolsó rész, a Tükörtojás, alkonyatból a legvegyesebb. Mottónak is tekinthető verssel nyit, melyet egy novellafüzér követ, majd versek, novellák váltakozva, de mindegyikükben van valami közös: az elértéktelenedés, a küzdelem hiábavalósága, ennek tudatosítása és a „mégis-küzdés” örök újrakezdése.

A szerző fiatalsága (20 éves volt a könyv megjelenésekor) rányomja bélyegét a kötetre, ez inkább témaválasztásában, nem formaiságában érhető tetten. A kötet címe és a tartalom, amire utal, teljesen újszerű, a tizen-huszonévesek körében oly népszerű azonnali csevegési programra, a mesengerre utal. Ott lehet, jobb híján, hangulatjelekkel, emotikonokkal kifejezni azt, amit az ember az arcával, mimikájával, gesztusaival szokott. A szövegek java része a szerelemről szól, és, talán ez is korbeli, s talán személyiségbeli adottság is: jóformán valamennyi a beteljesületlen vagy valamilyen okból lehetetlen szerelemről. Az Emotikon Danielje Galateát teremt magának rajzaiból, nőideálokkal messengerezik, de amikor Nóra, a virtuális barátnő megjelenik nála a valóságban, nem fogadja; ahogyan a valós Galatea-Evát sem. A testét keretek közé záró tolószék és izomsorvadás bezárja a lelkét is, és nem tud kitörni, még akkor sem, ha lenne ki segítsen. A három képkeret olyan szerelmekről szól, amelyek éltek, mégis a semmibe foszlottak, és csak az emlékekben őrződtek meg a halálig – vagy tovább. A közbeékelt történet a legvidámabb a kötetben, csalásról, megcsalatásról, viszont-csalásról, mindez játékos fordulatokban, szójátékokban, viccesen és groteszken, akár egy kabaréjelenet. A Nádboltív az én-ről szól, és az énben, én által megjelenő te-ről. Kapcsolatokról, valósakról és látszatokról, pillanatokról, örökkévalóságról. A Tükörtojás, alkonyatból mintha ezt a vonalat vinné tovább, elvontabb, fogalmibb síkokra, ahol az önfeláldozás, az egészség, betegség, tisztesség és tisztességtelenség, élet, halál, emlékezet, mind-mind abszolút értékekként és önállóan, majdhogynem személyiségként jelennek meg. Ez a kötet legkomolyabb része, ha lehet ilyet mondani, magáról az életről, és az életét így vagy úgy élő emberről szól.

 

Jancsó Noémi kötetének címe egy virtuális világra utal, történetei azonban nagyon is valósak. Az internet-világból csupán a „környezetet” veszi át, a közeget, melyben a kisregény cselekménye játszódjon. Nyelvezete friss, élő, ugyanakkor választékos és ízes, nem silányodik a messenger- és sms-nyelv rövidítéseire, nincsenek fogalmazásbeli ficamok, szóhasználata sem korlátozódik az emotikon-nemzedék szókészletére. A szereplők közti kapcsolatot sem az internet virtuálissága és ebből fakadó hidegsége és távolságtartása határozza meg, épp ellenkezőleg: kapcsolataik melegek, ezek kilométerek ellenére is közeliek, „nagyon is emberiek”, hogy a szerző megfogalmazásával éljek. Az utolsó szövegből, a Nekrológ halálod alkalmából címet viselő írásból vett idézet az, ami talán leginkább meghatározza a teljes kötetet, a nagyon is emberi létünk, érzéseink, gondolataink és cselekedeteink öltenek testet 109 oldalon, olyan érett és határozott formában, ami viszont meghazudtolja a szerző korát.

Címkék: kritika irodalom kedvenc jancsó noémi féléves dolgozat másodév teatrológia

A bejegyzés trackback címe:

https://szemanrozsa.blog.hu/api/trackback/id/tr852376110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szcsepep (törölt) 2011.04.03. 18:02:32

Csak egy helyesbítés: a kötet 2008-ban jelent meg, Noémi 20 éves korában. 22 éves a halálakor volt.

*Rózsa* · http://ruttkai-latinovits.comlu.com/ 2011.04.03. 18:13:58

@szcsepep: Ööö... tudom. Nem mentség: valamikor nyár vége felé írtam, emiatt téveszthettem el. Köszönöm. Javítva.