Ebédel a hivatal

 2010.10.16. 16:20

Ebédel a hivatal
– forgatókönyv-terv, 2010. – 

 

Nagyváros hajnali-reggeli-délelőtti képe, gyorsított felvételek, forgalmas utcák, rohanó autók és emberek. Fokozatos lassulás, mígnem a kamera megáll egy harminc év körüli férfin.

 

KÜLSŐ, nagyvárosi utca sarka. Délelőtt negyed tizenkettő körül.

 

A férfi átjárónál áll, várja, hogy zöldre váltson a lámpa; öltöny van rajta, kezében bőr táska. A kamera az arcát mutatja: fiatalos, életerős, s tekintete vidám. Feje mögött látszik egy utcai óra kijelzője. Nyugtalanul toporog, az látszik rajta, hogy nagyon sietne, ha tudna.

A lámpa zöldre vált, sietősen kel át az úton, szalad, hogy a következő sarkon is elérje a zöldet. Egy nagy épület elé ér, amely valamilyen intézménynek néz ki, széles lépcsője van, három bejárata, a bejárat mellett az állami intézményekre jellemző tábla, nem látni, mit ír rajta.

A férfi bemenne az épületbe. Előbb az első ajtón próbálkozik, majd a másodikon, mindkettő zárva, a harmadikon enged a kilincs, bemegy.

 

BELSŐ, intézmény (polgármesteri hivatal) előcsarnoka. Délelőtt fél tizenkettő körül.

 

Nagy, impozáns előcsarnok, félhomály, az előcsarnok távolabbi része a szürkeségbe vész. Jobboldalt fal, balra, az ajtók között két-két oszlop, a túlsó falnál kapusfülke, benne egy ötven év körüli mogorva férfi.

A város külső zaja elhalkul, mély, majdnem nyomasztó csend. Hallatszik az épület kapujának bezáródása.

A férfi egy pillanatig megáll, tekintete, mozdulatai tanácstalanságot árulnak el. Odalép a kapusfülkéhez, valamit kérdez, a fülkében ülő férfi feláll, kijön és széles mozdulatokkal mutat a lépcsőre, jobbra-balra. Láthatóan kelletlenül, de lelkesen magyaráz, úgy, hogy semmit ne lehessen érteni belőle.

A férfi elindul azon az úton, amerre a kapus mutatott: fel egy széles, kovácsoltvas korlátú lépcsőn, fent jobbra tér, elindul egy szemben levő folyosón. A folyosó egész hosszában jobbra-balra ajtók, ahogy a férfi halad mind tovább és néz rájuk, szürreálisan egyre nagyobbaknak látszanak. Mindegyiken van szám és ír rajtuk valamit, de nem lehet kiolvasni, hogy mit. Elér a folyosó végére, balra tér, szemben egy szűk, vészlépcsőnek kinéző lépcső, elindul rajta felfele. Felér egy szűk folyosóra, kis keresgélés után megállapodik egy ajtó előtt, épp nyitna be, amikor valami miatt megtorpan. Az ajtón kis, kézzel írt tábla, rajta szöveg:

 

 

Ebédszünet: 11:30–12:00

Rögtön jövök.

 

 

 A férfi egy pillanatig megsemmisülten áll, majd, mint akinek eszébe jutott valami, rohanni kezd, vissza ugyanazon az úton, ahonnan jött, de amikor a nagy lépcső tetejére ér, ahol eredetileg jobbra tért, most elmegy egyenesen, a folyosó végén lemegy az alagsorba, izgatottan keres valamit. Hirtelen felderül az arca, benyit egy ajtón: bent hosszú sorban asztalok és székek, ebédlőnek, menzának kinéző helység; a hosszú terem jobb végében menzai pult. Szürke, fénytelen fény, mint ahol már nagyon régóta nem járt senki. Halkan egy csap csepegése is hallatszik.

A férfi becsukja az ajtót és újra szaladni kezd visszafele.

 

KÜLSŐ, az intézmény előtt. Délelőtt 11:40 körül.

 

Verőfény, nagyvárosi zaj, autók hangja, dudák, kivehetetlen emberi moraj. A férfi kissé kifulladva, de változatlan optimizmussal az arcán kicsit megáll, mint aki azon gondolkodik, merre induljon tovább. Aztán nekiindul azon az úton, amerről az épület felé jött, a kamera csak azt mutatja, ahogy végigszalad két kisebb utcán, míg egy nagy térre ér, irreálissá fokozva a férfi futását. A tér egyik sarkán négycsillagos étterem, oda lép be.

 

BELSŐ, étterem. Délelőtt 11:50 körül.

 

Étterem zaja, evőeszközök csengése, moraj. A férfinek izzadságcseppek a homlokán, de diadalmasan indul el – azt látjuk, amit ő: nagyobb csoport ebédel, feléjük tart. Az éttermi zaj hirtelen nagyon elhalkul, a férfit látjuk, amint szemét dörzsöli, felnéz – megint azt látjuk, amit ő: egy teljes falat betöltő festmény, rajta majdnem életnagyságban egy étkező társaság.

 

KÜLSŐ, étterem előtt. Dél körül.

 

Az étterem bejáratát látjuk. A férfi épp kilép az ajtón, megsemmitsülten ül le a lépcsőre, üres tekintettel bámul maga elé. Így ül egy darabig, majd harangozás hallatszik. A férfi úgy ül, mint aki se nem lát, se nem hall, csak később eszmél fel a harangzúgásra, és elindul, előbb rendesen, majd szaladva, vissza, a hivatalhoz. Látjuk, amint belép.

 

BELSŐ, hivatal folyosója. Dél körül.

 

A szűk tűzoltólépcső feljáratát látjuk a folyosóról, ahol pár pillanat múlva lihegve megjelenik a férfi. Magabiztosan, diadalmasan megy ahhoz az ajtóhoz, amin előzőleg a kézzel írt táblácska állt. Benyit: szűk kis szoba, az ajtóval szemben két hivatali ablak, egyik előtt függöny, a másiknál ül egy hivatalnoknő. A férfi kicsit kotorászik a táskájában, majd az ablakhoz lép, és papírt nyújt be rajta.

– Csókolom, ezt a kérvényt szeretném beadni...

A nő egy fél pillantást vet rá, majd szenvtelen arccal mondja:

– Ezt kérem nem itt kell, hanem a másik épületben. De ma már ne is menjen, délig tart a program.

A férfi még kérdezne valamit, de a nő visszafordul a számítógépéhez. A férfi megfordul, kifele indul.

 

KÜLSŐ, nagyvárosi kép. Hajnal-reggel-délelőtt.

 

Ugyanaz a kép, mint az első jelenetben, a nagyváros hajnali-reggeli-délelőtti nyüzsgő képe. A kamera megállapodik a férfin, aki egy kávézó teraszán ül egy hölgy társaságában, láthatóan vidáman beszélgetnek, nem hallani, hogy mit. A férfihez odalép egy másik férfi, az előbbi kiveszi táskájából a kérvényt, odaadja a másiknak, ez kicsit meghajol, mindketten olyan mozdulatot tesznek, ami azt mutatja: a többit majd később rendezik. A kamera követi a távozó férfit, amíg el nem tűnik a tömegben.

Címkék: forgatókönyv féléves dolgozat másodév teatrológia

A bejegyzés trackback címe:

https://szemanrozsa.blog.hu/api/trackback/id/tr942376080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.