Eredeti közlés: 2019. ápr. 3.
Eredeti közlés: 2019. ápr. 3.
Eredeti közlés: 2017. febr. 24.
„Könnyű elcsúszni a banalitásokon, főleg a felfoghatatlan dolgok banalitásain (…) Az elme is csak egy bizonyos mértékű borzalmat képes felfogni, mielőtt védekezően kikapcsolna.”
Eredeti közlés: 2020. márc. 1.
Az Amim van... nem a koronavírus áldozata, 10 éve leledzik tetszhalott állapotban, cserében viszont nem kell megvárni a járvány lecsengését az újranyitáshoz. :o)
Suzy Hazelwood fotója a Pexels oldaláról
I. Bevezető
Nem biztos, hogy jogos egy előadásnak írt szövegről csak szövegként beszélni, most mégis ezt teszem. Kicsit úgy érzem magam Mohácsi István Csak egy szög-ével szemben, mint folklórszövegek elemzésekor. A folklór alapvető, meghatározó sajátossága közösségi jellege, mely ugyanakkor nem jelent személytelenséget, inkább személy-felettiséget, a variálódás, de mindenképpen az oralitás[1]. Ez utóbbi esetében néhány százada már nem beszélhetünk kizárólagos, legfeljebb elsődleges szóbeliségről, és a folklór változásainak következtében akár az írásbeliség elsődlegessége is lehetséges[2]. Épp ez az, ami az irodalmi(nak nevezett) szövegektől megkülönbözteti, ezek ugyanis minden esetben elsődlegesen írásbeliek, ha van is variációjuk, csak az az egyetlen alkotás számít relevánsnak, amelyet a szerző az eredetinek elismer, szemben a szóbeli szövegek állandó variálódásával, tulajdonképpen kizárólag variánsokban megjelenő létével[3]. Mi a helyzet azonban egy olyan eredeti irodalmi szöveggel, ami már születésekor is inkább színpadra, mintsem papírra teremtődött, mindemellett mégis mint szövegről ugyanúgy kell és lehet beszélni róla? A Csak egy szög a folklórszövegek minden jellemzőjét magán hordozza: szóban, színpadon él igazán, valamelyest ennek következményeként is előadásról előadásra variálódik (a szöveg ugyan kötött, de szerzői utasítások alig vannak), témáját és a szereplők mennyiségét (és társulati hovatartozását) tekintve pedig azt hiszem, közösséginek is nyugodtan nevezhető. Viszont ott van a lejegyzett, nyomtatásban megjelent mű is, szerzővel, címmel, ahogy a nagykönyvben meg van írva, s bár látvány nélkül kétségtelenül szegényebb, így is megállja a helyét.