Amim van...

„Tedd, amit tudsz, azzal, amid van, ott, ahol vagy!” (Theodore Roosevelt)

Ady áprilisa

2021. április 29. 21:04 - *Rózsa*

Eredeti közlés: 2019. ápr. 3.

pexels-sharon-mccutcheon-3784440.jpg

Áprilisban mindenki megbolondul egy kicsit... 

Tovább
Szólj hozzá!

Kritika helyett – Reacting Chernobyl

2021. április 28. 21:03 - *Rózsa*

Eredeti közlés: 2017. febr. 24.

b_csernobil.jpg

„Könnyű elcsúszni a banalitásokon, főleg a felfoghatatlan dolgok banalitásain (…) Az elme is csak egy bizonyos mértékű borzalmat képes felfogni, mielőtt védekezően kikapcsolna.”

Azt hiszem, ha akarnék sem tudnék erről az előadásról objektívnek hazudott kritikát írni. Ezért inkább nem is próbálkozom vele – valószínűleg nálam sokkal okosabbak megtették már. De mégsem tudok elmenni mellette szó nélkül.

Tovább
Szólj hozzá!

Mörcisór

2021. április 28. 20:21 - *Rózsa*

Eredeti közlés: 2020. márc. 1.

martisor-2019-5663130829979648_3-2xa.gif

Gyerekkoromban a suliban nagyban dívott a márciuskázás, vagyis – mint később megtudtam – annak egy változata. A szabály ugyanis az volt, hogy március elsején a lányok lepték meg a fiúkat valami kis vacakkal csecsebecsével, s erre válaszul március nyolcadikán a fiúk hoztak a lányoknak ezt-azt.

Tovább
Szólj hozzá!

Csak egy szög

2011. február 13. 14:12 - *Rózsa*

Milyen út vezet Nyúzóvölgybe?

Mohácsi István Csak egy szög c. drámája kulturális hátteréről
– féléves dolgozat, 2010. –

 

 

I. Bevezető

 

Nem biztos, hogy jogos egy előadásnak írt szövegről csak szövegként beszélni, most mégis ezt teszem. Kicsit úgy érzem magam Mohácsi István Csak egy szög-ével szemben, mint folklórszövegek elemzésekor. A folklór alapvető, meghatározó sajátossága közösségi jellege, mely ugyanakkor nem jelent személytelenséget, inkább személy-felettiséget, a variálódás, de mindenképpen az oralitás[1]. Ez utóbbi esetében néhány százada már nem beszélhetünk kizárólagos, legfeljebb elsődleges szóbeliségről, és a folklór változásainak következtében akár az írásbeliség elsődlegessége is lehetséges[2]. Épp ez az, ami az irodalmi(nak nevezett) szövegektől megkülönbözteti, ezek ugyanis minden esetben elsődlegesen írásbeliek, ha van is variációjuk, csak az az egyetlen alkotás számít relevánsnak, amelyet a szerző az eredetinek elismer, szemben a szóbeli szövegek állandó variálódásával, tulajdonképpen kizárólag variánsokban megjelenő létével[3]. Mi a helyzet azonban egy olyan eredeti irodalmi szöveggel, ami már születésekor is inkább színpadra, mintsem papírra teremtődött, mindemellett mégis mint  szövegről ugyanúgy kell és lehet beszélni róla? A Csak egy szög a folklórszövegek minden jellemzőjét magán hordozza: szóban, színpadon él igazán, valamelyest ennek következményeként is előadásról előadásra variálódik (a szöveg ugyan kötött, de szerzői utasítások alig vannak), témáját és a szereplők mennyiségét (és társulati hovatartozását) tekintve pedig azt hiszem, közösséginek is nyugodtan nevezhető. Viszont ott van a lejegyzett, nyomtatásban megjelent mű is, szerzővel, címmel, ahogy a nagykönyvben meg van írva, s bár látvány nélkül kétségtelenül szegényebb, így is megállja a helyét. 

Tovább
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása